MINIKRITIKA | Jessica Day George: Éjféli bál (Éjféli bál #1)

Rose hercegnő a legidősebb tizenkét lánytestvér közül, akik arra kárhoztattak, hogy a gonosz Kőbezárt király palotájában, mélyen a föld alatt táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve átok ül rajtuk, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra – az igaz szerelemre. A Széttáncolt cipellők című mese újrafeldolgozásával Jessica Day George megint megmutatja, milyen mesterien alkot valami teljesen újat egy történetből, amelyről csak hittük, hogy ismerjük.



Nem vártam sokat ettől a könyvtől, sőt, rosszra számítottam, de kellemesen csalódtam. Egyszerűen imádtam az egészet, nagyon gyorsan ledaráltam és egyből kívánságlistára is tettem a folytatásokat.

Nem ismerem a Kőbezárt király legendáját, aminek ez a történet feldolgozása, de nagyon izgalmasnak találtam az egész történetfelépítést. A szereplők majdnem mind egyből megkedvelhetőek, először kicsit nehéz volt a 12 lánytestvért megkülönböztetni, főleg ezekkel az idióta nevekkel, de nagy nehezen sikerült a végére.

Galent is nagyon szerettem, Rózsával együtt, nagyon közel kerültek a szívemhez. Egy kicsit idegesített az elején a nagy titkolózás, viszont eszméletlenül jól volt megírva az egész történet, olyan csavarokkal és olyan részletekkel, amikre nem is gondoltam volna. Kedvenc lett. 

★★★★★★★★★★ (10/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése