Ha egy szállodában egymásnak adják a kilincset a földkerekség vagyonos, befolyásos, kutyabőrös, sőt koronás hírességei, akkor onnan az intrikusok, titkos ügynökök, cselszövők sem hiányozhatnak: világos ez, mint a nap, ámbár sötét is, mint az éjszaka. Ha egy jöttment jenki multimilliomos arra vetemedik, hogy a Babylon szálló éttermében, kerül amibe kerül, közönséges rostélyost és portersört hozat vacsorára, magára vessen a következményekért. Ha egy szeszélyes leány hercegek dolgába ártja magát, majd felcsap botcsinálta detektívnek, számíthat rá, hogy nem mindenki fogja mentőangyalának tekinteni. A Grand Hotel Babylon – gyanús és gyanútlan arisztokraták, minden hájjal megkent pénzemberek és gonosztevők könnyed iróniával megírt története – a legolvasottabb bűnügyi regények egyike.
Ezt a könyvet valamelyik könyvhéten ingyen szereztem, és mivel olyan kis rövidke, gondoltam, megpróbálkozom vele. Hát, sajnos annyira nem tetszett. Az eleje nagyon érdekes volt, és ott még élveztem a történetet és a furcsa humorát, amelyben egy milliomos férfi csak azért vesz egy szállodát, hogy azt rendelhessen az étteremben, amit akar, de aztán nekem már unalmassá volt. Sok volt benne a leírás a cselekményhez képest, és örültem volna, ha megmarad ezen az abszurd vonalon, ahol elindult. Mindegy, egynek elment.
Kedvenc idézetek
– Megveszem a szállodáját – szólt a milliomos fölényes mosollyal. – Ha óhajtja, mindjárt meg is írhatjuk a szerződést. – Mr. Racksole, ön módfelett gyorsan dönt. Vagy régebben foglalkozik már a hotel megvásárlásának gondolatával? Racksole az órájára pillantott. – Éppen hat perce.
Theodore Racksole olyan ember volt, aki mindig keresztülvitte, amit akart, kivéve ha egyetlen leánya állt szemben vele. Ha azonban – ami gyakran megesett – Helena egy úton járt az apjával, akkor az úristen sem irgalmazott annak az embernek, aki akadályt gördített az útjukba.
Az egyik ablaknál, kis asztal mellett magányos, ifjú hölgy ült. A toalettje Párizst idézte, de az arca New Yorkot. Finom vonásai nagy-nagy öntudatról árulkodtak, olyan nőről, aki hozzászokott, hogy csakis azt tegye, amit ő akar. Aki nyilván száz meg száz fiatalembert bolondított már magába, s aki húszévi apai kényeztetés után, meglehet minden oroszok cárját is rangján alulinak találná. Ilyen nők csak Amerikában teremnek, de csak a vén Európában virágoznak ki teljes pompájukban.
★★★★☆☆☆☆☆☆ (4/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése