MINIKRITIKA | Gerald Durrell (szerk.) - A legszebb kutyatörténetek

A kutyák, akikkel megosztható a létezés, különös és csodálatos lények, s nem lehet teljes az élet kutya nélkül, ám ez csak akkor igaz, ha nem kezdjük isteníteni őket. Megvan a magukhoz való eszük és bölcsességük. Találkoztam jó kutyákkal, és rossz kutyákkal, butákkal és intelligensekkel, de soha nem voltam kutya nélkül. Ahogyan a görögök mondják, egy ház nem otthon addig, míg fecske nem fészkel az eresz alá, ugyanúgy azt tartom, hogy egy ház attól lesz otthon, ha van benne kutya. Úgy vélem, ez a könyv ékesen bizonyítja, milyen hihetetlenül sokoldalú és elbűvölő állatok a kutyák. Olvassák és élvezzék e néhány történetet, a legkiválóbbakat azok közül, amelyeket kutyákról valaha is írták. /Gerald Durrell/



Nagyon szeretem a kutyás történeteket, nagyon bele tudom élni magamat az ilyen történetekbe, ám ez a könyv most nem volt telitalálat számomra. Részben azért, mert az antológiákat nagyon nem csípem - egyszerűen nem tudom beleélni magam ilyen rövid idő alatt egy történetbe. Másrészt pedig azért, mert nem épp a legmeghatóbb, leggyönyörűbb történeteket válogatta össze (ezért a cím is megtévesztő). Voltak benne zavaros, tök értelmetlen történetek, amiknek az olvasása után úgy érztem, hogy "WTF did I just read?". Viszont volt benne egy-két olyan történet is, ami igazán megnevettetett vagy könnyeket csalt a szemembe. A konklúzió, hogy nem fogok több antológiát elolvasni, soha. 

★★★☆☆☆☆☆☆☆ (3/10)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése