Ugrás a fő tartalomra

Stephen King: Joyland

Joylandben, az attrakciókkal teli észak-karolinai vidámparkban jókedvet és boldogságot árusítanak, legalábbis tulajdonosának üzleti filozófiája szerint. De azt nem reklámozzák, hogy évekkel azelőtt brutálisan megöltek ott egy lányt, akinek a szelleme azóta kísért az elvarázsolt kastélyban. Ide érkezik nyári munkára Devin Jones, a magánéleti válsággal küzdő egyetemista. Elhagyta a barátnője, és fogalma sincs, mihez kezdjen az életével. Amikor tudomást szerez Joyland titkáról, nyomozni kezd, hogy kiderítse, vajon ki lehetett a gyilkos. Madame Fortuna, a médium veszélyre figyelmezteti… Csak nem várható újabb, hasonló gyilkosság? És ki lehet a kutyás kisfiú meg a piros sapkás kislány Devin jövőjében? Stephen King új regénye a krimi, a kísértethistória és a romantikus fejlődésregény egyéni ötvözete, amely izgalmas cselekményével, remek jellemábrázolásával és a vurstlis világ sajátos nyelvének megidézésével még az író rajongóinak is meglepetést szerez.



A Joyland már a megjelenésekor megdobogtatta a szívemet, és habár hosszú hónapokig nem sikerült beszereznem, elindított bennem egyfajta kíváncsiságot King művei iránt (ami érdekes, mivel nagyjából 70 darab SK könyv található meg a házunkban, és feléjük sem néztem addig), amit igyekeztem kielégíteni előbb a 11/22/63-al, majd a Guns-szal, a Mile 81-nal és a Carrie-vel, utóbbi kettővel sikertelenül. És habár a Guns és a 11/22/63 tetszett, egyik sem késztetett arra, hogy úgy érezzem, bele kell vetnem magam SK világába, és többet és többet kell olvasnom tőle. De a Joyland megtette.

Akkora überfantasztikusanóriási kedvenc lett, hogy elmondani sem tudom. Nem akartam, hogy vége legyen, napokig Joylandben éltem, lélegeztem, együtt ittam a joghurtot Anniékkel, együtt jártam a Howie-táncot Devvel, és imádtam minden egyes másodpercét.

Lehet, hogy akik már többet olvastak Kingtől, ezt a könyvet langyos horrornak tartják, én is kicsit több parára számítottam, de végül ennél fontosabb dolgokat kaptam ettől a könyvtől: egy felejthetetlen olvasmányélményt, utánozhatatlan szereplőket, egészen különleges történetmesélést. King nagyon tud mesélni, imádom az írásmódját. Úgy tömi tele a fejed mindenféle érdekességgel és apró részletekkel, hogy észre sem veszed, és a szereplői egytől egyig izgalmasak és igazi egyéniségek. Mindenkinek volt egy háttértörténete, még ha csak 1-2 mondat erejéig is, és igazából minden szereplő a szívemhez nőtt.

Ami nagyon tetszett, hogy tök jól bemutatta a vurstlis világot, imádom az ilyen parkokat, de soha nem gondoltam még bele a dolgozók életébe, így nagyon érdekes volt belelátni a mindennapjaikba és az életükbe, ami merőben más, mint a nem vurstlis véré. Tetszett az általuk használt szleng, a hadova is, és mivel Devin akkor csöppent bele ebbe a világba, mikor elkezdődött a regény, mi is együtt tanultuk meg vele a vurstlis élet minden apró részletét.

A nagy rejtély számomra izgalmas volt, bár tény, hogy nem egy túlzottan félelmetes történetet kaptunk. De én ezt nem bántam, mert ezerszer kárpótolt érte az a csodálatos regény, ami úgy érzem, év végén ott lesz majd a 2017 legjobb 10 könyve toplistámon. :)

Idézetek

"Jankók, mind. Nem látnak a szemüktől. Mintha a szemük a seggükhöz lenne bekötve, nem az agyukhoz. Meresztik a szemüket, de nem látnak semmit."

"A vásárosoknak két gyengéjük van: a szűk szoknyás pipkók és a szerencsétlen gyerekek."

"Tölts egy kis vizet, kölyök. Kiszáradtam, mint a tízéves kutyaszar."

"– Az ördög is tudja idézni a Bibliát. – Méghozzá csábító hangon."

Szereplők



★★★★★★★★★★ (10/10)

Megjegyzések