Húsz évvel a történet kezdete előtt a gonosz lelkeket száműzték Auradon királyságából, és az Elveszettek szigetére kerültek. Egy energiapajzs veszi körül ezt a barátságtalan helyet, hogy ne tudjanak elmenekülni sem ők, sem utódaik: így esett fogságba a szigeten Demóna és lánya, Mal; a gonosz királynő és Evie; Jafar és fia, Jay, Szörnyella de Frász és Carlos.
Megfosztva varázserejüktől, elvágva a külvilágtól, teljesen elfeledve élik életüket. De a Tiltott Erőd mélyén ott rejtegetik a Sárkányszemet: a kulcsot, ami a valódi sötétséghez vezet, és amivel elmenekülhetnek a szigetről. Csak a legokosabb, leggonoszabb, legromlottabb találhatja meg… Vajon ki lesz az? A nagysikerű Utódok című Disney mozifilm és a Disney Channelen futó sorozat regényváltozata.
Újabb kedvencet avattam. :)
Nagyon féltem ettől a könyvtől, de nagyon kellemesen csalódtam, már az első oldalon abszolút beszippantott a történet. Mivel nem olvasok fülszöveget, ezért nem tudtam, hogy ez a könyv a Disney mesék világába fog elkalauzolni, szóval csak ámultam és bámultam, hogy mégis mit is olvasok éppen. Soha nem olvastam még hasonló könyvet, ami így újra feldolgoz egy egész meseuniverzumot, de talán nincs is hasonló. Melissa de la Cruzról lehet rosszakat hallani, ez is volt az egyik oka az aggódásomnak, de engem abszolút megvett az írói stílusával, élveztem a történetmesélését. A legapróbb részletekre is totális figyelmet fordított, Szörnyella rúzsától kezdve Jafar nadrágján át minden apró részlet klappolt az eredeti mesékkel.
Bevallom, a legtöbb gonosztevőt nem ismertem, egyrészt mert rég láttam már Disney mesét, akkor pedig a jókra figyeltem oda, másrészt mert sok mesét nem is láttam még, például az Aladdint, de Cruz gondolt erre is, és minden új szereplő bemutatásakor beleszőtte a történetbe, hogy melyik meséből és miről híresek az adott gonosztevők.
Az új gonosztevő-generáció is nagyon nagyon el lett találva, imádtam, hogy utálják egymást, mégis összefonódott a sorsuk, hogy mindannyian hordoznak egy jó adagot a szüleik tulajdonságaiból, mindannyian csak arra vágynak, hogy lenyűgözzék a szüleiket, de mindannyiukban megvan a remény, hogy van szívük és ki tudnak törni a gonoszságból. Szerettem a négyesüket: Jay-t nem tudtam megkedvelni, Mal elég ellenszenves volt az elején, de elég volt egy pillantást vetni az anyjára (Demónára), és minden világossá vált. Evie és Carlos pedig a kedvenceim lettek, Carlos különösen, el is sírtam magam, amikor az életéről beszélt.
Az alapötlet is zseniális, a mesevilág két részre osztása: a pozitív szereplők jó életet élnek, a negatív szereplők pedig száműzetésben élnek egy szigeten, ahol minden undorító, a kaja penészes és romlott, és minden tárgyukat szemétszállító hajókról leesett dolgok alkotják. Mind a két világ csodálatosan fel lett építve. Egy-két dolgot még nem igazán értettem a világfelépítéssel kapcsolatban, de remélem erre a következő kötetben választ kapok.
A könyv külseje és tipográfiája is csodálatos, a borító egyszerűen fantasztikus és belülről is nagyon szép a könyv, igazi mesekönyv jelleg. Tetszett, hogy mindenki saját fejezetet kapott, így megismerhettük a négy "fő" család életét a szigeten.
És a legjobb a könyvben, hogy elgondolkoztat. A hátsó borítón ez áll: "A fa gonosz. Az alma is romlott?", és ezen még mindig agyalok... Mert oké, a gonosztevők tényleg gonoszok, megérdemlik a száműzetést. Na de ítéljük el az összes jelenlegi és jövendőbeli utódjukat amiatt, amit a szüleik tettek? Szerintem az új generációban van remény, kaphatnának egy esélyt, hogy jók legyenek, bár van egy olyan érzésem, hogy ez még nem lejátszott dolog, hiszen van még 2 könyv. :)
Kedvenc idézetek
"A könyvekből olyan életek bölcsességeit és tapasztalatait tanulhatjuk meg, amiket másképp nem élhetünk át."
"Egy gonosztevőnek nincsenek barátai, szóval tiszta ügy, hogy a gyerekeinek sincsenek. Már ha az ember tényleg komolyan gondolja ezt az egész gonosztevősdit."
"A „mindörökre” azonban – mint tudjuk – igencsak hosszú idő. Hosszabb, mint egy elvarázsolt hercegnő álma vagy egy toronyba zárt leány aranyló hajzuhataga. Hosszabb egy békaként eltöltött hétnél, de hosszabb még annál is, amíg arra várakozol, hogy egy királyfi végre-valahára a lábadra húzza azt a bizonyos üvegcipellőt."
★★★★★★★★★ (10/10)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése