Virginia Macgregor - Milo szerint a világ

A kilencéves Milo Moonnak retinitis pigmentosája van: a szeme egyre romlik, idővel meg is fog vakulni. Egyelőre még egy kulcslyuknyi résen át elég jól látja a világot, olyannyira, hogy sokkal több mindent vesz észre, mint mások. Amikor Milo imádott Nagyiját idősek otthonába kell adni, a kisfiú hamar rájön, hogy sötét dolgok történnek a Nefelejcs nevű intézményben. A felnőttek eleinte nem hisznek neki – az illegálisan Angliába menekült, fiatal szír szakács, Tripi kivételével. Másik lelki támasza Hamlet, a házimalac. Milo belevág, hogy leleplezze az otthont igazgató Thornhill nővért… 

A kiskamasz Milo önként vállalt küldetése éppen egy nehéz időszakra esik: apja új családot alapít, kilép Milo életéből; anyja depressziós lesz; az iskolában kudarcok és megaláztatások érik, így a gondok fojtogatóvá válnak. Lassacskán azonban – ahogy Milo kezdi elveszteni a szeme világát – feldereng a fény az alagút mélyén…

Erre a könyvre is egy külföldi blogon figyeltem fel, és be is akartam szerezni angolul, de örülök, hogy végül nem tettem, mert a magyar kiadás gyönyörű és erre a történetre megérte várni.

Milo, a kilencéves, látássérült kisfiú nagyon színes szereplő, tele van érzelmekkel, félelmekkel és vágyakkal, és nagyon torokszorongató érzés belelátni egy kisfiú fejébe, aki nemsokára meg fog vakulni, és ezzel tisztában is van. Milo "életlátása" fájdalmas emlékeztető mindnyájunknak, hogy a rohanó világban minden apró részlet felett elsiklunk, és bizony néha egy kisfiúnak kell a sarkára állnia, és azt mondania, hogy elég. Milo küzdelmét hol sírva, hol nevetve, de a végletekig meghatva követtem végig.

A Nefelejcs Otthon lakói mind a szívemhez nőttek, az apró rigolyáikkal és édes kis szokásaikkal együtt, nagyon kíváncsi lennék rá, hogy mi történt velük a könyv vége után, de remélem, hogy csupa jó.

Mindamellett, hogy egy szívszaggatóan gyönyörű történetet kapunk egy kisfiú harcáról az igazságért, ha kézbe vesszük a Milo szerint a világot, Virginia Macgregor a jelenkor egyik legsúlyosabb problémáját, a menekültválságot is beleszőtte történetébe a csupaszív szakács, Tripi élettörténetével. E könyv hatására egy kicsit megértőbb lettem a migránsokkal szemben, és sokszor könnyeket csalt a szemembe, ahogyan Tripi a húgáról és a hazájáról beszélt.

Összességében ez a könyv egy gyönyörű, felnőtt tündérmese, amelyben a jó végül győzedelmeskedik és tele van fontosabbnál fontosabb gondolatokkal, amelyeket egy ártatlan kisfiú tolmácsolásában érthetünk meg igazán.

Szereplők

Andy és Angela

Sandy

Milo

Tipi

Ajsa

Thornhill nővér

Kedvenc idézetek


"Jobban szeretlek, mint ahány esőcsepp Angliára hull."


"– Nem látom a teljes képet. 
Al nevetett egyet. 
– Ezzel sokan vagyunk így."


"Milo megint szipogni kezdett. Tripi átnyújtott neki egy textil zsebkendőt, és Milo jó hangosan beletrombitált. 
– Azt hittem, csak az öregeknek van ilyen zsepijük – jegyezte meg Milo, amikor visszaadta a nedves gombóccá gyűrt zsebkendőt. 
– Apám azt tanított, hogy az ilyen zsebkendő jelzi: úriember vagy. Azt mondta, sosem tudhatod, mikor kell letörölni egy lány könnyeit."

INFORMÁCIÓK:

Kiadó: Athenaeum

Megjelenés éve: 2015

Oldalszám: 392

Eredeti cím: What Milo Saw

★★★★★★★★★★ (10/10)

A bejegyzés az Athenaeum Kiadó jóvoltából jöhetett létre.