Jennifer E. Smith - Létezik térkép a szerelemhez?

Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást? 
Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

Nem tudok sok mindent mondani erről a könyvről, így a mai kritika csak egy laza kis ajánló lesz. Aranyos volt, vicces, romantikus - minden, amit egy Jennifer E. Smith könyvtől elvár az ember. :)

A két főszereplő:

 

Lucy és Owen

Kedvenc idézetek:

"Az olvasás megváltoztatja az életed."

"– Most jön az a rész, hogy addig nem nyugszol, amíg városnéző túrára nem viszel, ahol majd jókat nevetünk, a híres látnivalókra mutogatunk, aztán veszel egy gagyi New York-os pólót, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk? 

– A póló nem kötelező – válaszolta Lucy."

"Ha két ember között nincs más, csak tér, akkor minden lépés ugrásnak érződik."

"Ő meg Owen olyanok voltak, akár két összeütközött aszteroida: egy pillanatra felszikráztak, majd lepattantak egymásról, kissé megütődtek, talán kissé megsérültek, de még sok-sok kilométert kell külön-külön megtenniük. Mégis milyen sokáig tarthat egyetlen éjszaka? Milyen hosszan lehet elnyújtani ilyen kevés percet? Owen csak egy fiú volt a tetőn. Lucy csak egy lány volt a liftben. Talán ennyi volt az egész."

"Ebben a városban nőtt fel, számtalanszor tévedt már el itt éjszaka, kétszer rabolták ki az utcán és egyszer még a karját is eltörte a Central Park szikláin mászkálva. Ám végül Owen – aki a legkevésbé sem volt félelmetes, sőt, nagyon is kedvesen viselkedett vele – volt az, akinek valahogy sikerült gyáva nyuszit csinálnia belőle."

"Olyan közel álltak egymáshoz, hogy Lucy hallotta a fiú légzésének halk zörejét, érezte a belőle áradó hőt, ám ennek ellenére gondolatban továbbra is nyolcezer kilométerre volt,egy másik helyen, egy másik fiúval, és ennek az egésznek az igazságtalansága úgy a szívébe mart,hogy sírhatnékja támadt tőle."

★★★★★★★★★★ (10/10)